Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
Az allakredő tehát egyfajta árnyékoló, és nem csak a túlzott világosságot zárja ki, hanem a ház belsejét a külső forráságtól elzárja. A berendezésnek sok alakja használatos. A klasszikus, a régi, jól ismert zsalu, de ismertek a legújabb, könnyű szerkesztes, árnyékolók, vagy a felhúzható, gördülő redők. Ez utóbbiak széles vászon—, bőr—, acél— vagy hevederekhez erősített lécek. Ha teljesen leeresztik őket, a lécek között nem hatolhat be világos. De a szerkezetek úgy is illeszthetők, hogy közöttük hézag marad. Felhuzó szerkezetük felcsavarós, különféle zsinórral, vagy szalaggal, forgatja a hengert. De létezik fogaskerekű átvitel is.
A borovi fenyőként emlegetett, ajtó és ablakgyártásban előszeretettel
használt erdei fenyő kedvező körülmények között 20-35 m magasra is
megnő. A hatalmas fát szívesen használják az asztalosok, hiszen
kiválóan megmunkálható, és magas gyantatartalma miatt igen tartós is.