Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
Az allakredő tehát egyfajta árnyékoló, és nem csak a túlzott világosságot zárja ki, hanem a ház belsejét a külső forráságtól elzárja. A berendezésnek sok alakja használatos. A klasszikus, a régi, jól ismert zsalu, de ismertek a legújabb, könnyű szerkesztes, árnyékolók, vagy a felhúzható, gördülő redők. Ez utóbbiak széles vászon—, bőr—, acél— vagy hevederekhez erősített lécek. Ha teljesen leeresztik őket, a lécek között nem hatolhat be világos. De a szerkezetek úgy is illeszthetők, hogy közöttük hézag marad. Felhuzó szerkezetük felcsavarós, különféle zsinórral, vagy szalaggal, forgatja a hengert. De létezik fogaskerekű átvitel is.
Sajnos nagyon sok régi építésű házon, panelházon napjainkra tönkrement, megvetemedett a legtöbb nyílászáró és a lakók bármilyen utólagos szigetelési módszerhez folyamodnak, már nem akadályozható meg a meleg levegő elszökése vagy a zaj beáramlása a réseken át.
Egy lakásban az ajtóknak igen komoly szerepük van, hiszen ezek biztosítják a lakásban élő emberek számára a magánszférát azzal, hogy elzárják egymástól az egyes helyiségeket. Néha mindenki vágyik egy kis magányra, az ajtónak köszönhetően pedig ezt meg is kaphatjuk, még akkor is, ha lakásunkat több emberrel osztjuk meg.
Ahhoz azonban, hogy az egyedüllét, a magánszféra érzése tökéletes legyen, fontos lenne az is, hogy ne is halljuk az épületben tartózkodó többi embert. Szerencsére ma már erre is van egy remek megoldás, mégpedig a hangszigetelt ajtó.