Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
Az allakredő tehát egyfajta árnyékoló, és nem csak a túlzott világosságot zárja ki, hanem a ház belsejét a külső forráságtól elzárja. A berendezésnek sok alakja használatos. A klasszikus, a régi, jól ismert zsalu, de ismertek a legújabb, könnyű szerkesztes, árnyékolók, vagy a felhúzható, gördülő redők. Ez utóbbiak széles vászon—, bőr—, acél— vagy hevederekhez erősített lécek. Ha teljesen leeresztik őket, a lécek között nem hatolhat be világos. De a szerkezetek úgy is illeszthetők, hogy közöttük hézag marad. Felhuzó szerkezetük felcsavarós, különféle zsinórral, vagy szalaggal, forgatja a hengert. De létezik fogaskerekű átvitel is.
Minden házban elengedhetetlen kellékek a beltéri ajtók, hiszen a helyiségeket el kell egymástól választani úgy, hogy mégis össze legyenek kötve.
Az egyes szobák különválasztása azért nagyon fontos, hogy mindenki, aki az adott lakásban él, rendelkezhessen magánszférával.
Egy jól megválasztott beltéri ajtó ezt biztosítja, így az együtt élők nem zavarják egymást.
Nem elég egy ajtót megvenni, hanem folyamatosan karban kell tartanunk, hogy hosszú ideig szolgálhasson. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel végezzük el mindezt. Az alábbi rövid leírásban egy-két hasznos tanáccsal szolgálunk.