Nem is sejtenénk, hány féle ablakkeret létezik a világon. Lehet sámbrános, állhat guaderozásból, és akkor még nem szóltunk a pilléres, oszlopos és párkányos változatokról.
Az építészek szabályai szerint egy épület homlokzatán az ablakok alkalmazhatók egyesével, néha párosával egymás mellett (kettős-iker vagy dupla ablakok) és még ritkábban hármasával. A csúcsíves emlékszerű építészet az ablakokat élesen tagozott keskeny szárakkal és ívszeletekből összetett geometriai alakzatokkal ékesíti. A román emlékszerű építészet egészen kerek ablakokat is alkalmaz különösen a templomok homlokzatán, melyeket ablakrózsának, vagy jobban: kerékablaknak hívnak.
Ma már nem ritka, hogy egy viszonylag kis alapterületű ház lakóterét úgy növeljük, hogy kihasználjuk a tetőteret, és azt építjük be. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a házban igen praktikusan rendezzük el a helyiségeket.
Mivel azonban a tetőtér speciális tulajdonságokkal rendelkezik, nem tudjuk ugyanazzal a módszerrel beépíteni, mint ahogy egy földszintet. Egy bizonyos magasság után ugyanis dőlnek befelé a falak, emiatt külön erre a célra kifejlesztett, tetőablakokra lesz szükség.
Főként a fiatalok hajlamosak a meghökkentő, bizarr megoldásokra. Az alábbi példa is ezt igazolja. Egy fiatal párnak sikerült egy kicsi, de nekik most még megfelelő lakótelepi lakásba költözni. Berendezték, szépítgették, s bár szűkében volta a helynek, mégis csak ez volt első lakásuk, és ez örömmel töltötte el őket. A szűk előszobát lezáró bejárati ajtóval viszont nem tudtak megbarátkozni. Azután jött egy bolondos ötletük, és némi fontolgatás után hozzáláttak az átformálásához. Ügyes kezű emberek lévén a tervük jól sikerült. A szűk helyiségben ugyan furcsán hat a zárt ajtón megjelenő hamis perspektíva, ám tagadhatatlanul meghökkent mindenkit a látványa. Akinek pedig hasonló célja van, leírásunk és képeink alapján elkészítheti a saját változatát, akár beltéri ajtókra, bejárati ajtókra, vagy akár egy nagy tűzálló ajtóra is.