Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
Az allakredő tehát egyfajta árnyékoló, és nem csak a túlzott világosságot zárja ki, hanem a ház belsejét a külső forráságtól elzárja. A berendezésnek sok alakja használatos. A klasszikus, a régi, jól ismert zsalu, de ismertek a legújabb, könnyű szerkesztes, árnyékolók, vagy a felhúzható, gördülő redők. Ez utóbbiak széles vászon—, bőr—, acél— vagy hevederekhez erősített lécek. Ha teljesen leeresztik őket, a lécek között nem hatolhat be világos. De a szerkezetek úgy is illeszthetők, hogy közöttük hézag marad. Felhuzó szerkezetük felcsavarós, különféle zsinórral, vagy szalaggal, forgatja a hengert. De létezik fogaskerekű átvitel is.
Az Energia Klub egyik tanulmánya szerint a régebbi épületek hőveszteségének akár 10-25 százalékát is okozhatja nyílászáróik állapota. Korszerű nyílászárók beépítésével, vagy a meglévők tömítésével azonban ez akár a negyedére is csökkenthető. Ezáltal nemcsak az energiafogyasztás, de a por- és a zajszennyezés is csökken.
Szerettei és értékei védelme mindennél fontosabb!
„12 ponton záródó ajtóm van, mégis betörtek hozzám könnyűszerrel!” Lehet, hogy nem is ez a legfontosabb egy bejárati ajtó választásnál? Hiába a rengeteg zár, ha az ajtólap maga egyszerűen nem tudja a megfelelő biztonságot garantálni, ebben az esetben kidobott pénz, amit a bejárati ajtóra költött!