Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
Az allakredő tehát egyfajta árnyékoló, és nem csak a túlzott világosságot zárja ki, hanem a ház belsejét a külső forráságtól elzárja. A berendezésnek sok alakja használatos. A klasszikus, a régi, jól ismert zsalu, de ismertek a legújabb, könnyű szerkesztes, árnyékolók, vagy a felhúzható, gördülő redők. Ez utóbbiak széles vászon—, bőr—, acél— vagy hevederekhez erősített lécek. Ha teljesen leeresztik őket, a lécek között nem hatolhat be világos. De a szerkezetek úgy is illeszthetők, hogy közöttük hézag marad. Felhuzó szerkezetük felcsavarós, különféle zsinórral, vagy szalaggal, forgatja a hengert. De létezik fogaskerekű átvitel is.
A nyílászárók kiválasztása egy lakáshoz vagy házhoz sosem könnyű feladat, mert több szempont alapján kell dönteni. Fontos, hogy a választott nyílászáró megfeleljen az esztétikai követelményeknek, ugyanakkor legalább ilyen lényeges az is, hogy hosszú távon bírja a strapát, és kellőképpen ellen tudjon állni a külső hatásoknak.
A fa nyílászáró gyakran megosztja az embereket, mivel esztétikai szempontból tökéletesek ugyan, de sokan tartanak attól, hogy nem elég strapabíróak.
Egyre többen vágnak bele manapság a régi, fakeretes ablakaik cseréjébe, annak reményében, hogy ezzel javul a hő- és hangszigetelés, illetve, hogy a lakásuk/házuk ablakai innovatívabbak és könnyebben kezelhetőek lesznek ezután. A legtöbb esetben a csere eredménye elégedettséggel tölti el a háziakat, azonban érdemes arról is tájékozódni, hogy mivel járnak a munkálatok, nehogy valami váratlanul érjen, vagy nagyobb nehézségeket okozzon, mint ahogy számítottunk rá.