Számtalan változata létezik a belső helyiségekben elhelyezett ajtóknak is. Ezek legtöbbször úgynevezett "vésett ajtók".
A vésett ajtók szárnyai keretdarabokból (friz) és beléjük helyezhető kitöltésekből állnak. A kitöltések üvegből is lehetnek. Biztosan mindenki látott már régi polgári házakban helyiségeket elválasztó ajtókat - hatalmasak, és némelyikben gyönyörű üvegberakás van.
A fal külső színén az ajtótok elfödésére szolgál a bontás vagy prémezés. A téglafal és bélés, illetőleg borítás között célszerű 5—10 milliméter űrt hagyni, hüvelyknyit ki kell ékelni, hogy a falnak a nedvessége ne ártson a fának. A belső, díszesebb ajtóknál a bontás felső része felett gyakran párkányokat, konzolokat alkalmaznak. Ezeket a díszítményeket suprapori-nak nevezik.
Kétségtelen, hogy az ajtók felújításának legkényelmesebb, ám riasztóan költséges módja az ajtócsere. Ha viszont az ajtólap csak jellegtelen, akkor némi plusz munkával olcsóbban is átformálhatjuk a felületüket. Ehhez nem kell más, mint idomosra mart lécek, és esetleg - igényeinktől függően - nemes furnérral borított farostlemez tábla. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha a fehérre mázolt ajtólapot natúrszínűre szeretnénk változtatni.
Hacsak nem létfontosságú, szinte minden háztartásban talán a legnehezebben az ajtó, ablak, nyílászáró cseréjéről döntünk, még akkor is, ha komplett felújítást tervezünk. Az egyik legfontosabb tényező, hogy milyen évszakban, mikor hajtsuk végre a cserét, de ennél is lényesebb szempont az ár.