Őseink a szimbólumokban is megkülönböztették az ajtót és a kaput
Őseink, a szabír-magyarok másképp nevezték a vermeik lejáratát, azoknak volt ajtó a neve, az egyéb bejáratokat nevezték kapunak.
A szabir-magyarok ajtónak csak vermeik ásott lejáratát hívták, meg a földbe süllyesztett szláv kunyhók lejáratát. Nem ismert mióta vált általánossá a házak, helyiségek, épületek bejáratait ajtónak nevezni. Az viszont szembetűnő, hogy a kapuhoz hasonlatos szimbolikus jelentése az "ajtó"-nak szigorúan véve nincsen. A mai értelemben használva viszont, jelentősége meghaladja a kapuét, hiszen az ember közvetlen környezetébe, - intim szférájába - a házba, lakásba, szobába enged belépést, míg a kapu a tágabb környezetbe, házaknál a telekre, lakásoknál az épületbe.
Kiemelt helyet foglal el otthonunk összképének alakításában egy megfelelően megválasztott bejárati ajtó. Nyílászáróinknak ezen fajtájával szembesül először a lakásunk előtt türelmetlenül toporgó vendégsereg, míg az ajtóhoz sietünk, nem mindegy tehát, milyen látvánnyal kell beérniük.
Az ablakprofil az az anyag, illetve a hozzá illő szerkezet, amelyből az ablakszárnyak kerete és az ablaktok készül. Ez lehet fa (rétegragasztott tömörfa – bükk, tölgy, fenyő), műanyag és/vagy alumínium (kamrás kivitel).
A vasalat az ablak működését biztosítja, ennek elemei a szárnyakban körbefutó fém alkatrészek (zár és kilincs részei), a tokon elhelyezkedő zárfogadók és a kilinccsel szembeni pántok, zsanérok.