Napjainkban az ablak szó legalább annyira hétköznapi, mint a nyílászáró, amelyet így nevezünk. Azonban nem volt ez mindig így. Sokáig szláv jövevényszónak tartották a magyar ablak szót, az „oblok” (kerek) kifejezésből.
Mára a "szláv iskola" már egy meghaladott teória: az „ablak” szavunk valójában sumér eredetű.
A magyarság ősi szava a sumér „ab” gyökérszóból hangzóilleszkedéssel alakult ki. A szó az „ab-lil” formán át az „ab-lik” (vö: ablaknyílás) alakban nyerte el mai formáját.
A házak és lakásra szolgáló építmények egyéb tartozékainak alapszavai is rendre a vándorlások korából maradtak ránk. Akkád és sumér szókincsből származnak az építkezés következő szavai is: ház, hajlék, otthon, torony, fal, tető, eresz, épít, kapu, lépcső, szoba terem, tornác, korlát, homok, agyag, cserép, deszka, arány.
Az ablakredő szót egyre kevesebben használják, talán azért, mert a klasszikus értelemben vett redők kezdenek eltűnni. A kifejezés az ablakon kivül alkalmazott szerkezetet jelenti, amelynek az a célja, hogy a ház belső helyiségeitől az erős napvilágosságot elfogja.
A beltéri ajtó lakásunk egyik legfontosabb eleme – minden helyiséget a beltéri ajtók választanak el, szerepük óriási nem csak a lakás hőtartásában, de a magánélet megteremtésében és persze a dekorációban is. Ezért tehát a beltéri ajtók kiválasztása is olyan feladat, legyen szó akár lakásfelújításról vagy építkezésről, amelyet egyáltalán nem szabad elhamarkodni.