Napjainkban az ablak szó legalább annyira hétköznapi, mint a nyílászáró, amelyet így nevezünk. Azonban nem volt ez mindig így. Sokáig szláv jövevényszónak tartották a magyar ablak szót, az „oblok” (kerek) kifejezésből.
Mára a "szláv iskola" már egy meghaladott teória: az „ablak” szavunk valójában sumér eredetű.
A magyarság ősi szava a sumér „ab” gyökérszóból hangzóilleszkedéssel alakult ki. A szó az „ab-lil” formán át az „ab-lik” (vö: ablaknyílás) alakban nyerte el mai formáját.
A házak és lakásra szolgáló építmények egyéb tartozékainak alapszavai is rendre a vándorlások korából maradtak ránk. Akkád és sumér szókincsből származnak az építkezés következő szavai is: ház, hajlék, otthon, torony, fal, tető, eresz, épít, kapu, lépcső, szoba terem, tornác, korlát, homok, agyag, cserép, deszka, arány.
Az építkezések, lakásfelújítások folyamán a sok feladat és munka között a háttérbe szorulhat a megfelelő beltéri ajtók kiválasztása. Pedig nem csak a bejárati nyílászárónál fontos a megfelelő modellek kiválasztása.
A modern kor kihívásainak a nyílászáró gyártók és a dizájnerek is
igyekeznek megfelelni. Egyre több olyan ablakról és ajtóról hallani,
amelyek különleges funkciókkal rendelkeznek.