Természetesen már volt ablaka az egyiptomi épületeknek is. Az ókori görögök pedig szintén híresek voltak az építészeti zsenialitásukról. Ők az ablakot az utca felé csak magánházaik felső emeletén alkalmaztak. A rómaiaknál az ablak már általánosabb volt.
Az ablakok lakatosmunkái, az ablakvasalásnak nevezett elemek háromféle célt szolgálnak. Összetartják az ablakot, vagyis a farészeket egymáshoz rögzítik, és az egészet a falhoz. Emellett természetesen ezek felelősek a zárásért és a nyitásért is.
Az ablak egy lyuk a falon, ez egyértelmű. Abba viszont már kevesebben szoktak belegondolni, hogy leginkább az ablakok formáján és elrendezésén múlik a ház külseje, szépsége. Nem véletlen tehát, hogy az ablakok igen beszédes nyilvánításai az egyes építészeti stílusoknak.
Napjainkban az ablak szó legalább annyira hétköznapi, mint a nyílászáró, amelyet így nevezünk. Azonban nem volt ez mindig így. Sokáig szláv jövevényszónak tartották a magyar ablak szót, az „oblok” (kerek) kifejezésből.
Nem mindegy, hogy milyen színeket, burkolóanyagokat választunk a garázskapunk beszerelése során. A kapuk a legnagyobb méretű nyílászárók a házban, ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek.
A beltéri ajtó lakásunk egyik legfontosabb eleme – minden helyiséget a beltéri ajtók választanak el, szerepük óriási nem csak a lakás hőtartásában, de a magánélet megteremtésében és persze a dekorációban is. Ezért tehát a beltéri ajtók kiválasztása is olyan feladat, legyen szó akár lakásfelújításról vagy építkezésről, amelyet egyáltalán nem szabad elhamarkodni.
Nyelvünk különösen gazdag olyan szavakban, amelyek átvitt értelemben is gazdagok. Ezekre a képiességet hordozó szavakra kitűnő példa az ablak, vagy a virág. Együtt pedig plusz jelentést hordoznak.